Zöld liget park

Kávézó folytatása

Nagyon úgy tűnik, hogy előző felvetése, és tippje nem rejti magában az igazságot, miszerint Zachnek egy fikarcnyi szabadideje sincs a koncertjei és az iskola miatt, ezért nem is jár el más környékekre, messzebbre, mint az otthonának a környezete és az azt övező utcák.
-Hmm… és mivel telnek a hétvégéid? – Kíváncsiskodik. Kicsit talán még áskálódónak is tűnhet, bár nincs vele semmi rossz szándéka. Egyszerűen csak jó rajongóhoz híven megragadta az alkalmat, hogy egyik kedvenc énekesével ül egy kávézóban, és mindent meg akar tudni róla. Na meg egyébként is roppantul kíváncsi arra, hogy mivel üti el egy popsztár az unalmas, szabad hétvégéit, esetleg hétköznapjait. Van egy-két tippje rá, olyanok, mint „nőzés”, féktelen bulik, partik és persze az otthoni, jól megérdemelt henyélés, ami egy fárasztó, zsúfolt hét után mindenkinek jól esik.
Igazából az erre vonatozó tippjei ennyi után ki is fújnak, mivel elképzelni sem tudja, hogy egy fiatal sztár mivel ütheti el mindennapjait, amikor mindene megvan, és tulajdonképpen semmiért nem kell jóformán egy lépést sem tennie, ha ő nem akar.
-Mit szólsz a nyolc órához? – Direkt választ ilyen koraesti időpontot, mivel ahogy közeledik a nyár, a jó idő, egyre hosszabbak lesznek a nappalok, és később fog csak sötétedni, nekik viszont éppen a sötétre, az esti napszakra van szüksége, mivel bandázni csak akkor jó, és csak is akkor lehet igazán.
Kíváncsian próbál átlátni az asztal felett a túloldalra, hogy láthassa, hogy Zacky mit is ügyködik a telefonjával, de sajnos nem sikerül annyira előrenyújtania a nyakát, hogy ráláthasson a kijelzőre, így ez titok marad. Akkor helyezkedik csak vissza rendesen, amikor a srác elteszi a telefont, így már semmi látni való nem lehet rajta.
-Mi? Ijedtség jele? – Kérdez vissza hitetlenkedve, mivel nincs az a dolog, amitől Flora megrettenne, így nem is érti, hogy Zach hova is gondol, amikor kinyilvánítja a véleményét, majd gúnyolódva eljátszik egy csirkét, mire Flora csak oldalra biccenti a fejét, és értetlenkedve, nagy, kerek szemekkel pislog rá, úgy ahogy azt a többi bent ülő ember is teszi. Nem sikerült ezzel a srácnak hatást elérnie. Ennél sokkal több kell, hogy Florát fel lehessen bőszíteni.
-Ömm… nem akarlak elkeseríteni, de… ez nem kifejezetten jön be a csajoknak. – Mondja ki az őszintét, még ha tudja is, hogy ez nem egy abszurd udvarlási forma volt éppen Zachtől.
-Te ne bízd el magad! – Vágja rá, közben szemei izgatottan villannak meg, amint elhagyják a kávézót. Mellette halad végig a járdán, és közben egy szót sem szól. Még a fejét is lehajtja, így menetelve Zacky mellett, néha-néha sandítva csak fel Zachre. Nem telik bele túl sok időbe, hogy elérjenek a srác házához, ami előtt magára hagyja Florát, ameddig bemegy a labdáért. A vöröske addig sem unatkozik, helyette csak alaposabban is, bámészkodva szemügyre veszi a szépen gondozott kertű házat, egészen addig, ameddig a fiú vissza nem tér.
-Olvastam a neten, hogy egy időben játszottál a gimi egyik focicsapatában is. – Hoz fel egy témát, miközben lassan elérik úti céljukat.
-Ameddig oda jártam, engem is bevettek… - Ossza meg vele csak úgy, majd jön is felé a labda, azzal a felkiáltással, hogy dekázzon legalább tízet és mutassa meg, hogy mire is képes. El is kezdi, és hiba nélkül végre is hajtja a műveletet, majd egy laza mozdulattal átpasszolja a srácnak a labdát, figyelve, hogy ő, hogy csinálja. Addig is pihen legalább egy kicsit. Minden egyes mozdulatot nyomon követ zöld íriszeivel. Az is feltűnik neki, hogy Zach is jóval többet csinált, mint tíz. Csak bólint a kijelentésre, hogy akkor most itt az ideje a cselezgetésnek is. Nagy falatnak tűnik számára a srác, de megbirkózik vele. Szemeivel minden egyes mozdulatot alaposan végig követ és készenlétben áll, hogy ha olyan pillanat adódik, hogy megtudja szerezni a labdát, ezt meg is tehesse. Kocogva indul el a srác után, amikor az lábfejével kezdi el hátrébb gurítgatni a labdát, majd átpasszolja Florának, aki rögvest a lábfejére „kapja” a labdát és azon egyensúlyozva ugrik egy aprót, hogy háttal legyen Zackynek, és cserélgetve a lábait –hogy mikor melyikkel rúgjon bele a labdába-, elindul vele, majd egy hirtelen mozdulattal –labdát a bokái közé szorítva-, ugrik egy kisebbet vele a levegőbe, hogy újra a sráccal szemben legyen, és mikor a labda földet ér, már rúgja is át neki, ám a rúgás véletlenül túl erőre sikeredik, így a labda szinte megállíthatatlanul tart a fiú hasa felé, Flora meg csak áll döbbenten, letaglózva, szájára szorított kezekkel.

"Kifakult", fehér arca azon nyomban kap egy kis vörös színt, amint Zacky azokkal az igéző, barna szemeivel közelebb hajol hozzá az asztal felett és mélyen a szemeibe pillant, ezáltal összekapcsolva egymással tekintetüket. Megszeppenve állja a tekintetét, bár legszívesebben elfordítaná a fejét, hogy ne lássa a srác rajta a "kirajzolódó" arcpírt, ami egy pillanat alatt adott egy kis színt elefántcsontszínű bőrének. Azonban hiába szeretne most legszívesebben a zavara miatt kirohanni a világból, még arra sem képes, hogy elkapja a tekintetét. Azzal csak lebuktatná magát, hogy mennyire tetszik is neki a srác, és, hogy mennyire képes zavarba lenni a társaságában, bár ez annyira szemet szúr az embernek, hogy azon sem csodálkozna, ha ezt Zacky látná rajta -biztos látja, hiszen nem egy lánnyal volt már dolga, akik tuti, hogy ugyanilyen jeleket produkáltak a társaságában-, és később majd nem élne ezzel vissza. Kinézi belőle ugyanis, hogy éveken keresztül képes lenne fölemlegetni, hogy mennyire zavarba jött Flora mindig is Zach társaságában.
-Feltehetek egy személyes kérdést? - Csillannak fel a szemei, mivel ez mindig is érdekelte valamiért. Ő maga sem tudja, hogy miért akar ennyire jól informált lenni. Talán csak azért, mert a kedvenc popsztárjáról minden lényeges, kisebb-nagyobb információt be akar gyűjteni, tudni akar, talán valami teljesen más, komolyabb oka van. Ez majd úgyis csak az idő múlásával fog kiderülni, ha esetlegesen lesz akkora szerencséje, hogy párszor össze tudnak majd ülni mondjuk egy kávéra. Nem is várja meg Zach válaszát, annyira izgatott, és mivel minél hamarabbi választ szeretne kapni, fel is teszi a kérdést, igen csak nagy érdeklődést mutatva, látszólag egyáltalán nem zavartatva magát, amiért intimebb, magánéletű pontra fog tapintani következő felszólalásával.
-Szóval... egy estére mennyi csaj jut? - Vonogatja meg titokzatosan, kérdő, érdeklődő arckifejezéssel a szemöldökeit, közben kezeit összekulcsolja maga előtt az asztalon, bokáit pedig az asztal alatt "akasztja" össze egymással, így várva izgatottan a válaszra, vagy egy "semmi közöd hozzá" jellegű mondatra, bár amennyire eddig Zackyt sikerült kiismernie, valamiért úgy érzi, hogy már csak azért is fog mondani egy jóóóó nagy számot, hogy ezzel is csak "fényezze" magát és növelje a hírnevét, ami már így is a felhők fölött szálldos jó magasan.
Eközben szépen, gördülékenyen haladnak tovább, és témáról témára "ugrándoznak", ami Florának pont kedvező. Igyekszik olyan témákat felhozni, és kérdésekkel előállni, amik egyszerre érdeklik Zachet és felkeltik neki is az érdeklődését. Ennél pedig nincs is jobb talán, mint a Zackyről való beszélgetést. Hamar lerendezik egymás között, hogy most menjenek, és mutassák be foci tudásukat, ami labda nélkül ugyebár aligha fog sikerülni, ezért mielőtt még tovább mennének a parkba, tesznek egy kis kitérőt Zachét házánál, hogy a srác kihozhassa a labdát. Ameddig ő bent van, Flora ámulattal nézi a házat, és próbál bekukucskálni a kerítés mögé, hogy a kertet is szemügyre vehesse magának. Ehhez azonban túlságosan is kicsi. Nem baj, egyszer úgyis eléri, hogy valahogy bejusson oda!
-Most kezdtem az egyetemet. - Válaszol játszi könnyedséggel, amikor már a parkban vannak. Ezt követi a dekázgatás, aztán cselezés, amiből egy passzt próbál intézni Zacky felé, de nagyon csúnyán elszúrja. Eddigi "focista" pályafutása alatt még soha nem sikerült ennyire durván elbánnia egy játékossal sem. Egy ideig csak áll, és szájára tapasztott kezekkel, rémült szemekkel nézi, ahogy Zach begörnyed a rúgás végett. Idegesen tapossa tornacipőjének az orrát egyik lábával, mire eldönti, hogy mit is tegyen. Lelkiismeret furdalással küzdve, fut oda a sráchoz, és térdel le hozzá, hátára csúsztatva egyik, apró tenyerét.
-Borzasztóan sajnálom, ne haragudj rám! - Hangjából kicseng az őszinteség, az, hogy tényleg sajnálja és nem akarta. Ameddig a fiú még a földön van, nyöszörög egyet valamit érthetetlenül, majd hirtelen felindultságból -mással is megtenné-, elkezdi szorongatni, és közben észre sem veszi, hogy a srác fejét egy kissé rossz helyre húzta, azaz a mellei környékére.
-Én mondtam, hogy soha ne becsülj alá egy csajt! - Mondja dorgálóan. Azt azért csak nem mondhatta, hogy vámpír vér csörgedezik az ereiben és az ilyen erőkkel is jár együtt. Amikor érzékeli, hogy Zach már felállna, elengedi és ő is hasonlóképpen tesz. Leporolja a nadrágját, ameddig a srác elindul a labdáért, ami egy kutya szájában kötött ki. Nevetését visszatartva figyeli a kutya és Zach küzdelmét a labdáért, ami végül csak-csak visszakerül sikeresen a tulajdonosához.
-Nincs. Ben nem enged semmit se tartani. - Forgatja meg kissé bosszankodva a szemeit, és még a levegőt is kifújja, akárcsak egy kifáradt futó.
-Pedig valami kisebb jószágnak örülnék. Olyan édesek! - Ekkor zöld íriszei egy pillanatra a kiskutya felé irányulnak és csillogó szemekkel időznek el rajta.
-Kezdhetjük is! Állok elébe! - Mondja magabiztosan, és figyeli, ahogy Zach beáll két fa közé, mintha kapuk lennének.
-Ezt védd ki! - Szól oda, és nekifutásból elindul, és egy nagyot rúg a labdába, ami meg is kezdi az útját a "kapu" felé, bár kissé alacsonyan száll. Mindenesetre reméli, hogy most nem okoz kárt.

Miután sikerül pillanatnyi zavarát leküzdenie –amivel elég sűrűn kell szembeszállnia, amikor Zacky közelében van, vagy már akkor is, ha a tv-ből kikacsint a srác-, máris –mintha csak újult erőre kapott volna-, egy újabb, hirtelen az eszébe ötlött, személyeskedő kérdéssel áll elő, amire egy igen csak korrekt és teljes mértékig hihető, elfogadható választ kap, még ha nem is pont erre számított. Azt gondolta, hogy Zacky majd el fog dicsekedni azzal, hogy este akár négy-öt lány is bele szokott férni, de ehelyett csak annyit mond, hogy hű szokott lenni a barátnőjéhez, és, hogy amikor van is valakije, akkor nem szokta más lányoknak a társaságát keresni.
Kicsit rosszul érzi magát, amiért megkérdőjelezte Zach hűségét, de nem akar erről tovább beszélni, mert csak még jobban felerősödne benne az ez iránt a dolog iránt érzett bűntudata.
-Pedig mind a tíz ujjadra juthatna egy, ha akarnád. – Vonogatja meg sejtelmesen a szemöldökét. Ezt a viselkedést még ő maga sem tudja hova rakni. Lehet, hogy egyszerűen csak a téma volt az, ami kiváltotta belőle. A frappáns visszakérdezésre viszont egyáltalán nem volt felkészülve. Mégis mit mondhatna minderre? Elég valószínű, hogy a srác körbe röhögné, ha bevallaná, hogy első éves egyetemista létére még csak csókolózni sem csókolózott soha életében, mindet a bátyja tiltásai végett.
-Hűséges típus vagyok. Szeretek sokáig tervezni egy kapcsolatban, szóval én sem váltogatom nap, mint nap a partnereimet. – És mindebben annyi csak az igazság, hogy ha egyszer majd lesz valakije, akivel szeretni fogják egymást és összejönnek, azzal majd hosszútávra szeretne mindenképp tervezni, nem csak egy-két hónapig. Ezzel tulajdonképpen nem mondta ki azt, hogy szűz, de a nem létező szexuális életéről sem ejtett szót benne. Tökéletes kitérésnek ígérkezik, aztán persze ki tudja, hogy mire következtet mindebből Zach? A kis kitérőt a labdáért hamar megteszik, és szinte pillanatok alatt már a parkban is vannak, ahol felváltva dekáznak és cselezgetnek is.
-Nos… nem igazán… kicsit több. Húsz vagyok. – Válaszol a cselezgetés közben, míg nem Flora egy félre sikeredett rúgás következtében hasba találja a kemény bőrrel a srácot. Teljesen lesokkolva áll, és nézi, hogy mi is fog most következni, mire kapcsol, hogy talán segítenie kellene. Oda is térdel mellé, és, hogy tettekben is kifejezze a sajnálatát, gátlások nélkül –elfelejtve, hogy ki is Zacky-, öleli magához, fejét elég… kényes területre szorítva.
-Úristen! Milyen egy perverz… bahh… - Tolja el magától, amint Zach célozgatni kezd a melleire. Az orra alatt motyogva még egy-két nem túl kedves szót, áll föl, és inkább próbál a focira összpontosítani nem pedig a mellei kényelmességére tett megjegyzésre, ami nehéz lesz. Már rúgja is a labdát, amit sikerül kivédenie a srácnak, még pedig lábbal. Mire Flora feleszmélhetne, újra felé közelít a labda. Már éppen lendíti a jobb lábát, amikor valami hirtelenjében minden irányból spriccelni kezdi rá a föld felől a hideg vizet, hogy a füvet öntözhesse. Fülsüketítően kezd el visítani, és egy helyben toporogni, ameddig fel nem fogja, hogy csuromvizes lesz, ha továbbra is ott ácsorog. Még egyet sikít, amikor egy újabb kiöntöző is bekapcsol. Mikor fejvesztve menekülni kezd, lábával véletlenül erőteljesen a labdába rúg, ami először csak „kapufát” ér, majd onnan visszapattanva célozza meg Zachet, miközben Flora menekülni kezd a kis öntözők elől. Mire sikerül kijutnia azoknak a „fogságából”, addigra a fölsője már majdnem teljesen átázott, úgy ahogy a haja is az arcára és fejére tapadt. Éppen kisimít egy tincset a szeméből, amikor meglátja, hogy merre is tart a labda. A hőskomplexuma hirtelen mutatkozik meg, és kezd el futni a labda és Zacky felé még így vizesen is, úgy, hogy minden ruha a testére tapad. Felnyúl a labdáért, de már nem sikerül elérnie, helyette csak szerencsétlenül elvágódik Zach előtt a földön.

Nem tudja, hogy csalódottnak kellene lennie, amiért van a srácnak egy -a jelek szerint-, jól működő kapcsolata és egy szerető barátnője, aki nyilván mindent megtesz érte, magukért, hogy a kettejük kapcsolata jól működjön és ne unják meg egymást egyről a kettőre, mivel Zachnél ennek a lehetősége talán még mindig jobban fennáll, mint a lánynál. Mert ugyan, mégis melyik lány lenne képes arra, hogy megunjon egy popsztárt, aki ráadásul még jól is néz ki és értelemszerűen hírneve is van? Ki ne akarna egy ilyen sikeres srác oldalán "villogni"?
Persze Flora -ha híres lenne a barátja-, nem a hírnév és pénz miatt lenne vele együtt, bár ki mondta azt, hogy a lány csak ez miatt van Zachkel? Jézusom! Minek fantáziál egyáltalán ilyenekről? Az égvilágon abszolút semmi köze nincs a kettejük dolgához! Bármennyire is érdekli, a párkapcsolatáról már nem kérdezősködhet olyan szabadon, mint ahogy azt a hírnevéről is tette. Ez már tényleg túl személyes, na meg illetlen is lenne egyaránt.
Ezért inkább csak csendben, könnyedén tovább siklik a dolog felett, egészen egy érdekes kérdés feltételéig, ami kizökkenti a lelki békéjéből. Úgy néz rá Zachre, mintha szellemet látna, vagy mintha a srác valami kódolt, titkosított nyelven szólalt volna meg, amit ő egyáltalán nem ismer.
-Jézusom... - Először csak ennyit nyög ki -addig is összeszedheti a gondolatait, hogy mi is lenne erre a legfrappánsabb válasz-, és még a szemeit is megforgatja.
-Ki beszélt itt arról, hogy a barátnőd akarok lenni? - Kérdezi fennhangon, enyhe felháborodottsággal a hangjában, hogy minél hitelesebbnek hasson, és eltudja így is hitetni Zackyvel, hogy nem érdekli őt jobban, mint egy híres popsztár, akivel jó ismeretséget kötni.
Legnagyobb szerencséjére azonban hamar túljutnak a kávézóban említetteken, és már mehetnek is, hogy valami olyat csináljanak, amiben mind a ketten jók, és amit mind a ketten előszeretettel csinálnak. Hamar beszerzik a labdát, aztán el is foglalják a kellően fásított park egyik részét.
Az első rúgás azonban olyannyira durvának sikeredik a vöröske részéről, hogy hasba rúgja a labdával szerencsétlen srácot, akit perceken belül egy sajnálkozó öleléssel próbál kiengesztelni. Észre sem veszi, hogy rossz helyre keveredett időközben a srác feje, aki máris -a maga stílusában-, bókolgatni kezd Florának, aki rögvest eltávolodik tőle, és pufogva, akárcsak egy vipera, feláll a földről.
-Mondd csak! A barátnődnek is ezeket szoktad mondani? - Sejti, hogy frappáns választ fog kapni, valami olyat, ami talán őt is elfogja gondolkodtatni, de ez a kérdés most kibukott belőle, visszaszívni már nem tudja.
Szokás mondani, hogy nőtől nem illik megkérdezni a korát. Hát, úgy látszik, hogy Zachet még ez a gondolat sem ijeszti vissza, és csak-csak belekérdez, mire Flora őszintén és készségesen válaszol is. Egy halvány mosoly kerül az arcára, amikor egy pillanatra értetlenséget vél felfedezni Zacky arcán, amin a fiú megtudja a vöröske korát. Ezzel viszont nincs sok idejük foglalkozni, hiszen következik az első rúgás, amit ügyesen véd a srác.
Amikor a labda újra kigurul Florához a lábai elé, és megint azon lenne a sor, hogy kapura rúgjon, az öntözőrendszer hirtelen kapcsol be körülötte, és kezdi el tele spriccelni mindenhol a ruháját, az arcát és a haját is, alaposan eláztatva a lányt, aki a hideg víz hatására sikítozni kezd, és menekül a vízsugár elől, véletlenül rúgva bele a labdába, ami először csak fatörzset ér, majd a fiú felé suhan. Nem hagyhatja, hogy megint kárt tegyen benne, így meggondolatlanul kezd el a labda után futni, de már nem tudja megállítani, igaz fölösleges is lenne, ugyanis mire sikerül elvágódnia a srác előtt, addigra a labda már biztos kezekben nyugszik. Nyögve emeli föl a homlokát a fűből, és kezdi el dörzsölgetni rajta a fájó, beütött pontot, ami még egy kicsit koszos is lett. A segítőkéz láttán, amit Zacky felé nyújt, összepréseli az ajkait, aztán megköszörüli a torkát és úgy tesz, mintha nem is gyakorolna ez a kézfogás rá nagy hatást, belekapaszkodik, és feláll. Arra viszont már képtelen, hogy el is engedje azokat a kezeket, amiket mindig is meg akart érinteni, attól a perctől kezdve, hogy először meglátta a tv-ben. Hasonló zavarral lép ő is hátrébb, ahogy azt Zach is teszi, amikor elengedi.
-Szeretek, bár ez attól is függ, hogy milyen játék. - Válaszolja, még mindig kissé zavarba jötten az előző helyzettől, amikor megszólal Zacky telefonja, mire csak felsóhajt, és a saras cipőinek orrát kezdi el bámulni, és taposni, egészen addig, ameddig le nem rakja a telefont. Megfordul a fejében, hogy talán még sem olyan jó ötlet átmenni hozzá játszani, ha estére programja akadt -nyilván a barátnőjéhez fog menni-, de aztán rögvest el is veti a gondolatot. Miért is ne mehetne át? Legalább a délutánra az övé lesz...
-Indulunk végre? - Kérdezi, és könyökével kicsit meglöki a karját.
-Bár kétlem, hogy így beengednének... - Mutat végig magán sóhajtva, és töröl le egy sár csíkot fehér bőréről, utána pedig már csak az indulásra vár.

Kellemetlenül érzi magát, hogy Zachnek van barátnője, ő pedig ezt szinte figyelembe se véve, ennyire érdeklődik utána, és látszólag mindent tudni akar róla. Csak remélni meri, hogy Zacky mindezt betudja a rajongói kíváncsiságnak, és nem kezd el többet beleképzelni a dologba, mivel az csak Florának lenne még ennél is sokkal rosszabb, főleg úgy, hogy egy magafajtának esélye se lehet egy olyan srácnál, akinek biztos, hogy nem egy szűz, egyetemista lányra van szüksége, aki ráadásul olyan, mint egy örök gyerek, tangákat lop az olcsó, kínai üzletekből, és a tetejébe ráadásul már rég börtönben kéne lennie, ha a hatóságok tudnának arról, hogy milyen vandálkodásokat is szokott esténként, sötétedés után elkövetni az utcákon. Senkinek nincs szüksége egy ilyen zűrös csajra, aki ráadásul a viselkedésével teljesen azt a benyomást kelti az emberben, hogy van valami dilije.
-Ha azt mondom, hogy másnak akarok a barátnője lenni, azt a szívedre veszed? Biztosan negatív hatással van mindez az önértékelésedre és egoizmusodra is. - Vág vissza, bár koránt sem az igazat mondja, mégis valahol legbelül bízik abban, hogy elég hihetőnek hatott, és hitelesen is adta elő a közömbös lány szerepét, aki tényleg nem akar semmit Zackytől. Ilyenből persze nagyon kevés van, vagy egyáltalán nincs is ilyen lány a városban. Átkozza magát Flora amiért ő is abba a rétegbe tartozik, aki mindenre képes lenne azért, hogy Zacky végre -úgy, mint nőt-, észrevenné.
-Egyébként is! Örülj, hogy van barátnőd. Olyankor meg ne az legyen a legfontosabb és első, hogy tudd, hogy melyik lány akar a barátnőd lenni. - Ezt a "bölcseletét" követően már a parkban vannak, és Flora sorra követi el egymás után a bakikat, amik körül az első elég fájdalmas kimenetelű a srácra nézve.
Nem is érti, hogy mégis, hogy hibázhat ennyit. Nem véletlenül vették be őt anno a gimi foci csapatába. Fogalma sincs, hogy mi az, amit ennyire eltudott rontani. Talán csak kijött már a gyakorlásból, vagy egyszerűen csak... zavarban lenne? Kizárt! Hiszen annak idején több sráccal kellett együtt játszania. Miért pont most tört volna rá, hogy zavarban kell lennie, amikor a foci tudásának a megvillogtatásáról van szó? Nem is érti, de megfordul a fejében, hogy talán ki kéne vizsgáltatnia magát, hogy minden rendben van-e.
A hasba rúgós bakit máris egy újabb követi, amikor a második kapura lövésnél bekapcsolnak a kis öntözőrendszerek, és telibe spriccelik a vöröst, ott ahol csak érik, vagyis nagyjából minden létező helyen. Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, egy bravúros mutatványt is bemutat, ahogy elhasal a srác előtt a földön. Nem érte el a labdát, de nem is kellett volna ennyire sietnie, ugyanis Zacky elkapta még mielőtt Flora oda érhetett volna. Ezért igazán fölösleges volt még csak meg is mozdulnia. Azt érte el vele, hogy még idiótább helyzetbe sodorja magát. Sarasan, lehorzsolt homlokkal tápászkodik fel Zach segítő kezeinek hála. Neki is feltűnik, hogy sokkal tovább fogják egymás kezét, mint kellene, de próbál nem foglalkozni mindezzel. Helyette csak gyorsan kap egy nagyon is kecsegtető ajánlatot, hogy menjenek fel a sráchoz videojátékozni. Elvégre, miért is ne mehetnének? Az este még odébb van. Majd elindul haza akkor, amikor Zacky is a barátnőjéhez.
-Alig várom! - Mondja teljesen fellelkesülve, miközben lassacskán el is indulnak. A ruhája sár és fű foltos, a bőre pedig itt-ott horzsolással van tarkítva az esés miatt. Ha Ben így meglátja, biztos, hogy rosszat fog feltételezni.
-Mi? Nem! Dehogyis! Még csak az kéne, hogy ő mosson rám! Nekünk is van mosógépünk, nem mellesleg a hűsé... - Szerencsére időben harapja el az utolsó szó végét. Nem mondhatja egy átlagembernek azt, hogy hűséges, mivel azt sem tudja, hogy mi fán terem. Gyorsan ki kell találnia valamit.
-ömm... nem mellesleg a... a... hűséges fajtából. - Vigyorog fel zavartan a srácra, ezzel is elég idióta arckifejezést kölcsönözve magának a még idiótább, értelmetlenebb mondata mellé. Ennél égőbb már nem is lehetne! Ezek után csak lehajtja a fejét, és idegesen beletúr vizes hajába.
-A srácokkal minden félén szoktunk. - Válaszol egy kisebb fázis késéssel, amikor meghallja a következő kérdést. Zachary White elkérte az... ő... telefonszámát. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy... máskor is akar majd vele találkozni. Próbál úgy tenni, mint akit nem döbbentett meg a kérdés. Rögtön el is kezdi diktálni a számát, ám csak negyedszeri próbálkozásra sikerül pontosan bediktálnia. Ő is elmenti Zacky számát, amikor megcsörgeti, és teljes mámorba esve, hogy ez vele történik, halad tovább a fiú mellett. Úgy érzi, hogy léptei pihe könnyűek lettek, és, hogy most akár még a felhőkön is képes lenne mászkálni. Így megy el vele egészen a lakás ajtajáig, ahol csak utána lép be az üresnek kinéző házba. A cipőjét illedelmesen leveszi az ajtóban, és mikor meghallja az "éhes" szót, gyomra egy hatalmasat kordul, ám arca ennek ellentmondóan újra falfehérré válik, tanúbizonyságot adva erről is hirtelen rosszullétéről, ami elfogta, amint az ételre gondolt.
-Nem... nem vagyok éhes, kösz. - Mosolyog hamisan, és nagyokat nyeldekelve, hogy visszatartsa a hányingerét, és inkább elindul az emeltre, ami olyan hatalmas, hogy csodálja, hogy nem téved el. Félénken lép be a szobába, és csukja be az ajtaját. Nem kezd el rögtön vetkőzni, helyette csak elámultan forog körbe párszor a tengelye köról, igyekezve felfogni, hogy hol is van éppen. Mindent megnéz, és ahogy beljebb megy, nem egy könyvön húzza végig az ujjait haladás közben a könyvespolc mellett. Az utolsó dolog, amit megnéz magának az a hatalmas ágy, ami majdnem dupla akkora, mint az övé. Úgy simít végig a takarón, mintha csak attól félne, hogy kárt tehet benne. Szívesen leülne rá, de ilyen koszos ruhában inkább nem teszi. Vágyakozóan sóhajt, és elkezdi magáról lehámozni a vizes ruhákat, ami nehezebben megy, mint gondolta volna. A nadrág még könnyű, de a fölső... nos, azzal sehogy sem tud megküzdeni. Éppen az ajtónak háttal áll egy szál francia bugyiban és a felsőtestére tapadt fehér topjában, amikor nyílik az ajtó. Ijedten fordul szembe az ajtóval, ahol Zacky lép be.
-Ez a... vacak. Nem jön le... - Hatalmas szemekkel pislog rá, hogy legyen olyan kedves és segítsen neki megszabadulni ettől a gönctől. Ha megteszi Zach, akkor felemeli a kezeit, hogy a fiú lehúzhassa róla, hát ha neki menni fog. Ha ezzel megvannak, zavartan megköszörüli a torkát, és azonnal maga elé kapja a törülközőt, gyorsan végig törli magát, és már bele is bújik a köntösbe. aminek a nyakrészét kicsit tovább szagolja, mint kellene.
-Mi? Ja... tegyél be valami morbid, lövöldözőset, amin kiélhetem magam. - Mondja egy pillanatnyi fázis késéssel, majd török ülésben a földre telepszik a srác mellé, elveszi a joysticket és, ha minden beállítással készen vannak, el is kezdi a játékot a srác ellen.
-Mikor mész a... barátnődhöz? Mert akkor majd indulok én is, vagy ha gondolod, hamarabb is mehetek. - Jegyzi meg, le sem véve a szemét a képernyőről.

Szeretné, ha már túl juthatnának végre ezen a kínos perceket szülő témán, ám nagyon úgy tűnik, hogy Zacky hajthatatlan, ami kezdi egyre inkább összezavarni. Nem is érte, hogy miért veszi ennyire a szívére a srác azt, hogy nem akar a barátnője lenni Flora -legalábbis ezt állítja, kegyes hazugság-, hiszen van még a vörösön kívül ezer lány, akik csúszva-mászva epedeznek azért, hogy elnyerjék a kegyeit, és legalább csak egy rövid időre, de mellette "villoghassanak", a hírességek mindennapjait élve a rivaldafényben. Florának nincs szüksége hírnévre, csillogásra. Ő egyszerűen csak nyugalmat szeretne maga köré, mindenféle stressz és felhajtásokat nélkülözve.
-Miért számít ez ennyire? - Kérdezi összeráncolt homlokkal, miközben már kezdi is kapisgálni, hogy mire föl ez a sok kérdés ezzel kapcsolatban. Kicsit lelombozza a kedvét, hogy Zacky egyáltalán nem azért kérdezősködik a dolog felől, mert esetleg akar valamit Florától -ugyan, mégis mit akarna tőle, amikor van barátnője?-, hanem, mert egyszerűen csak képtelen felfogni -a jelek szerint-, hogy Flora az első olyan lány a női nemből, aki ellent mond a srácnak, és szentül azt állítja -vagyis inkább hazudja-, hogy egyáltalán nem akar a barátnője lenni, és ,hogy még csak bele sem gondolt soha, hogy milyen is lenne az, ha ők ketten együtt...
Ez pedig badarság! Egy oltári nagy hülyeség, hazugság, hiszen mióta meglátta a tv-ben és tudja, hogy Caldwellben él, nem messze Florától, már nem egyszer eljátszott a gondolattal, hogy vajon milyen lehet az ő oldalán állni, mint a barátnője, aki szereti, tiszteli és nem csak a hírnév, a csillogás miatt van vele.
-Barát? Úgy érted... azt akarod, hogy a barátod... legyek? - Hebeg-habog, mint aki valamiféle beszédhibában szenved, közben, hogy még idiótábbnak tűnjön, kikerekedett szemekkel pislog rá sűrűn, dús szempillái alól. Egy újabb meglepetés érte őt az utóbbi percekben azzal, hogy Zacky esélyt adott neki arra, hogy a barátja legyen, ami bár nem teljesen olyan, mintha járnának, de ki tudja? Talán még jobb is lesz annál. Nem lehet tudni, hogy mi sülhet még ki a dologból. Lehetséges, hogy most köttetik meg egy újabb, egy egész életre szóló barátság mind a kettejük részéről?
És, ha már egy ilyen kecsegtető, nem mindennapos ajánlatot kapott, hát ő élni fog a lehetőséggel! Mindent elfog követni azért, hogy valamelyest Zach szívébe lopja magát, még ha egyenlőre ez nem is megy neki olyan jól. Ha már megkapta a lehetőséget, nem fogja elszalasztani. Küzdeni fog, hogy elnyerhesse a bizalmát, a barátságát. Ha nem tenné, nem is ő lenne az!
-Kíváncsi vagyok, hogy a brátnőd is ezt fogja-e mondani, ha majd kitépi az utolsó szál hajamat is, vagy netalántán kikaparja a szememet. - Forgatja meg elbűvölően a szemeit, mintha az előbb nem is feltételezett volna semmi rosszat Zacky barátnőjéről, hanem inkább ellenkezőleg, csupa szépet és jót mondott volna róla.
Kedvét rögtön feldobja -bár ennél jobb kedve már úgy se lesz-, a tény, hogy kimennek a parkba és valami olyat fognak együtt csináni, amit mind a ketten szeretnek.
A dolgok azonban éles fordulatot vesznek, amikor sorra követik egymást Flora részéről a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb megmozdulások, míg nem az egész focizást egy hatalmas eséssel zárja le, csupa sarasan, koszosan kelve föl az átnedvesedett fűből Zacky segítségével, aki egy meglepő -számára lealábbis-, ajánlattal áll elő, miszerint menjenek haza hozzá, és videojátékozzanak egyet.
-Öhmm... ja... nem döglik be... - Ad valami egészen bugyuta választ, ami még hülyébben hangzik, mint a szó: Hűséges mosógép.
Ma találkoztak, borzasztóan bejön neki a srác, aki barátságot ajánlott neki, és már a házába is bemehet? Ezekben a pillanatokban teljesen úgy érzi, hogy ő a világ legszerencsésebb embere. Ezt nem ronthatja már el senki! Hamar elérik a hatalmas házat, ami még most is megdöbbenéssel tölti el Florát, főleg akkor, amikor belépnek. Szerecséjére kézhez kap egy köntöst és törülközőt, és Zach szobáját is igénybe veheti, hogy a céloknak megfelelően megtörülközhessen és magára vehesse a köntöst is. Már éppen a felsőjének a leráncigálásánál tart -ami nem igen akar sikerülni neki-, mikor is Zacky belép az ajtón. Mondhatnánk azt is, hogy pont jókor időzített. Flora él az alkalommal és megkéri, hogy segítse le róla a topot, mert az igen csak rátapast. Nem szégyenlősködik előtte, hiszen a haverjai előtt is volt már, hogy fehérneműben flangált, most azonban, amikor Zacky lehúzza róla a felsőt, és látja, hogy hogy mérir végig a tekintetével, a szíve kihagy egy ütemet, és -mintha csak hirtelen szégyenlőssé vált volna, ami Zach jelenlétében előfordulhat-, gyorsan áttörülve magát, belebújik a köntösbe, aminek annyira piszok jó az illata, hogy legszívesebben ellopná, haza vinné és egésznap abban járna-kelne otthon. Ülőhelyéül direkt a földet választja. Valamiért nem viszi rá a lélek, hogy arra az ágyra üljön, ahol a barátnőjével... bele se gondol inkább!
-Otthon is mindig a földön játszom. Megszokás. - Vonja meg a vállát, aztán ő is teljes beleéléssel kezd el játszani, és nem sokkal Zacky után, őt is sikerül kinyírniuk.
-Francba... - Szisszen föl, aztán rögtön összepréseli az ajkait, amiért így elszólta magát. Ő is újra kezdi a játékot, mert miért ne tenné, főleg ha még tetszik is neki?
Az idő azonban gyorsan pörö, és még neki is alig tűnik fel a telefon csörgés, ami már az idegeire megy, hiszen mióta Zachel van, mást sem lehet hallani.
-Vedd föl... - Mondja, miközben a képernyőre koncentrál.
-Mi van, ha valami fontos? Mondjuk a barátnőd hív, hogy valami baj van? - Veszi számba az esetleges lehetőségeket.
-Nem akarom, hogy az miatt valami baaj legyen, hogy velem kell játszanod... - Jegyzi meg nagyon is komolyan és lelkiismeretesen.

Elgondolkodva hümmög egyet arra a mondatra, ami magába foglalja, hogy eddig tulajdonképpen minden lány, aki csak szembejött vele az utcán, komolyabb kapcsolatot, vagy egyszerűen csak testi kapcsolatot akart kialakítani a sráccal, amit Flora nagyon is szomorúnak talál. Nem is érti igazán, hogy mégis, hogy süllyedhettek már olyan mélyre manapság a női nemet képviselők, hogy szánalmas módon futkossanak a pasik után, reménykedve, hogy hát ha kapnak is cserébe valamit. De mindegy is! Ez egyáltalán nem az ő baja, hiszen szerencsére nem tartozik bele ebbe a csoportba, és ő addig örül.
-És te gondolom kapva kapsz egy-egy alkalmon, nem igaz? - Kérdezi gyanakvó arccal, semmi jót nem sejtető, bujkáló vigyorral tökéletesen formált ajkai szegletében, mintha csak a srác fejébe és múltjába, eddigi női ügyeibe akarna belelátni. Túlságosan is kíváncsi, és sajnos nagyon is hajtja a tudásszomja, még pedig az a fajta, ami mindent tudni akar Zackyről, akárcsak egy őrült fanatikus, pedig tényleg nem az. Ő csak egy egyszerű rajongó, aki nagyon is szereti a srác zenéit, és tiszteli azt, amit tesz az emberekért, a társadalomért a médiában, na meg a kis rejtett, titkos vágya azért mégis csak szöget ütött bele, hogy egyszer majd több is legyen köztük mint barátság, ami talán elképzelhető, ha sikerül elég időt eltölteniük egymás mellett. Félreértés ne essék, nem akarja a kialakulóban lévő barátságukat kihasználni, és arra felhasználni, hogy aztán majd azon keresztül közelebb kerülhessen a sráchoz, mivel tudja, hogy nem néz rá úgy Zacky, mint ahogy a barátnőjére is szokott, bár ez érthető is, hiszen nem szerelmes Florába.
-Hát, én csak egy autogramot akartam, de meg is kaptam. - Vigyorodik el, és az izgatottság újra felcsillan a szemeiben, amint belegondol, hogy nem csak egy, de kapásból több lapot is aláírt neki Zacky, azzal a tollal, amivel ő is jegyzetelni szokott az egyetemen.
-Nagyon remélem! Hosszú idő volt ezt mind megnöveszteni! - Emeli föl válláról az egyik vörösre festett tincset, és sandít rá oldalra pajkos, szórakozott hangnemben, amit követően már szinte rögvest a parkban találják magukat, ahol egy véletlen, szerencsétlen balesetnek köszönhetően kénytelenek tovább állni. Újabb játéknak a videojátékozás választják, ami egész jó kis elfoglaltság lesz, főleg, hogy látszólag mind a ketten szeretik. Még egy közös pont.
Teste még eddig soha nem tapasztalta, furcsa, kellemes, bizsergető érzésekkel együtt remeg meg -amik szétáramlanak a testében-, amikor Zach lesegíti róla a vizes, rátapadt toppot.
Utána azonban egy még jobb dolog várja, ami nem más, mint a fiú köntöse. Hát kell ennél jobb és tökéletesebb dolog? Felajánlotta, hogy legyenek barátok, Flora lenne az első lány barátja, elvitte focizni, utána pedig a házába, ahova nem sok mindenki kap bebocsájtást, és most még az ő köntösét is magára ölthette, aminek pont olyan az illata, mint Zackynek. A videojátékról pedig akkor már ne is beszéljünk!
-Mi az, hogy nem érdekel? - Kapja a fiú irányába a fejét, hitetlenkedő arckifejezéssel, és szinte már-már a levegőbe sipító hangon, mintha csak nehezére esne felfogni azt, hogy jelen pillanatban Zackynek a játék tényleg fontosabb, mint az, hogy miért keresi a barátnője. Csak megrázza a fejét- amitől vörös tincsei össze-vissza kezdenek el lobogni, kócossá változtatva frizuráját-, és visszafordul a játékhoz, amiben újra megölték időközben. Újra kezdi, és tovább játszik, míg nem valaki hamarosan "kicsapja" a szobaajtót. Egy lány az. Megszeppenve méri végig. Szavaiból már nagyon is jól sejti, hogy ki lehet az.
-Sajnálom! Mi nem... - Be sem tudja fejezni a magyarázkodását. Fölöslegesnek és reménytelennek tartja, amikor látja, hogy a lány még Zachnek sem hisz, hanem egyszerűen csak kiviharzik a szobából. Flora nem tétovázik, felpattan, az ajtóhoz fut, belekapaszkodik az ajtófélfába, de már nem tudja utolérni a lányt, és nem is akarja, mivel az, hogy rácsapódott az ujjára az ajtó, most sokkal jobban lefoglalja.
-A rohadt... - Szisszen föl fájdalmasan, és kapja oda a szájához, annak ellenére, hogy nem vérzik, csak pokolian fáj neki. Nyöszörögve szorongatni kezdi, mikor az ágyon heverésző Zacky felé fordul.
-Utána kell menned! - Mondja kissé kétségbeesetten. A lelkén viseli azt, hogy mi is lesz mindennek a félreértésnek a következménye.
-Ha nem mész utána, én fogok! - Makacskodik, megállva az ágy végében a srác lábainál, onnan nézve le rá komolyan.

Nem számított arra, hogy egyszerű, még csak komolyan sem gondolt kérdésre ilyen felháborodott reakciót fog visszakapni. Hinni kellett volna azokban a megérzéseiben, amik azt súgták neki, hogy nem kell minden apró részletről feltétlenül tudnia, pláne akkor nem, ha azok ennyire magánjellegűek, és nagyon is személyesek.
-Bocsánat! - Motyogja elhalóan, komolyan is gondolva mindezt az orra alatt, lehajtott fejjel. Vörös lobonca az arcába omlik, ami most nem is baj, mert így legalább nem kell, hogy lássa Zacky az arcát. Szégyenli magát nagyon is, hogy ilyen hamis következtetésekkel "vádolta meg", vakon hallgatva a médiára, amiben többé-kevésbé csak csúnyán bemocskolják a sztárok hírnevét. Miért lett volna ez alól Zach is kivétel amikor mostanság annyira felkapott lett?
-De akarok! - Vágja rá rögvest, olyan gyorsan, mintha attól félne, hogy valaki lenyúlhatja előle ezt a "barát pozíciót", amit neki ajánlott föl Zacky. Ezt nem hagyhatja, és ha rajta múlik, nem is fogja hagyni! Élni fog a lehetőséggel, hogy megmutassa a srácnak, milyen ember is ő valójában, és, hogy mikre képes a barátaiért. Azokat mind-mind megakarja majd ő is tenni, ha majd nyílik rá lehetősége, é Zach fog neki elég időt adni arra, hogy bizonyítson, tényleg méltó arra, hogy a barátjává váljon, ami egy hatalmas lehetőség Flora számára, annak céljául, hogy közelebb legyen valamelyest a fiúhoz.
A parkot lerendezik, és egy, a szobában történt kínos, félreérthető jelenet után már bele is kezdhetnek a játékba, látszólag teljesen belefeledkezve abba. A telefon csörgése is csak későn jut el a tudatukig, és mire Flora föleszmélhetne, addigra pár kicsöngés után a túloldalon lévő személy le is rakja a telefont.
-Jó, de... ha úgy vesszük... a játék is várathat magára egy kicsit. - Dadogja bizonytalanul, mintha nem is ezt akarta volna mondani Zachnek, hanem valami egészen más üzenetű dolgot, de végül nem tette. Kimondta, és most valóban úgy érzi, hogy ez volt a legokosabb, amit kicsikarhatott magából, ám a fiú makacsul ellenáll. Nem hívja vissza a barátnőjét, aminek nem sokára kellemetlen következményei támadnak, ráadásul nem is akármilyenek!
Valami furcsa, szorongó érzés kezd el kavarogni Florában, amint meghallja a lépcsőn fölfelé igyekvő lépteket. Talán még van annyi ideje, hogy gyorsan lekapja a köntöst és felvehesse a saját ruháit, ám ez nem történik meg, és a lány pont Zacky köntösében talál rá, ráadásul a fiú szobájában. Kínosan érzi magát, hogy olyanokkal vádolja meg a lány Zachet, hogy lefeküdt Florával, ami persze nem igaz, de ezt melyik féltékeny barátnő tudná elhinni, ha meglátna egy csajt a barátja szobájában, ráadásul annak a köntösében? A lány persze rögvest elviharzik, meg sem várva, hogy megmagyarázhassák ezt a hatalmas félreértést. Flora még utána fut, de annál több, minthogy rácsapódik az ujjára az ajtó, nem történik.
-Szerinted egy ilyen után majd vissza fog jönni? - Kérdezi komolyan, immáron már a fiú előtt állva, mire Zach feláll. Úgy tűnik, hogy sikerült hatást gyakorolnia rá, mivel elindul ki a szobából, le a földszint felé. Tudnia kell, hogy mi lesz mindennek a végkifejlete! A lépcsőfordulóig megy, onnan még nem láthatják, így figyelve és hallgatva őket. Szíve fájdalmasan dobban egyet a bordái között, amikor Zacky rávágja, hogy nem tetszik neki Flora, aztán pedig látja a mindent eldöntő csókot. Nem akarja nézni, mert illetlenségnek tartja, na és valamilyen szinten kissé rosszul érinti, hogy ezt kel látnia, még sem bír egy tapodtat sem mozdulni. Szóval ezt érezhette a lány, amikor meglátta bent Zachel Florát? Nem tudja, hogy miért ébredtek benne ilyen rossz érzések, de azt már sejti, hogy mivel kibékültek, itt már rá nem lesz szükség. Visszamegy a szobába és megválik a köntöstől -bár nem valami szívesen-, aztán megkeresve a sáros ruhadarabjait, elkezdi őket magára kapdosni, pont akkor, amikor Zach betoppan. Ijedten kapja maga elé a törülköző, amit kapott még amikor idejöttek.
-Ömm... a barátnőd biztosan szeretne kicsit veled lenni. Kettesben... - Kezd bele, továbbra is maga előtt tartva a törülközőt.
-Tuti, hogy nem akarod, hogy menjek? - Kérdez rá óvatosan, és ha nemleges választ kap, gyorsan magára húzza a ruháit, és leülve a srác mellé, ő is folytatja a játékot.
-Érthető volt a kiborulása. -

Ehlena

Ritka napok egyike, amikor apucinak sikerül egy szabadnapot kérnie a kimerítő melóból. Úgy döntöttem, hogy ezt az egész napot nem másra, mint csak is Emmára fogom áldozni. Keveset van együtt az apjával ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy lepasszoljam mára is a házvezetőnőnek, én pedig elmenjek valahova szórakozni, és nőket hajkurászni.
-Ez ma a mi napunk kicsim! – Rakom bele Emmát a babakocsiba, majd tarkómat vakargatva egyenesedem fel, és kezdem el félig felvont szemöldökkel tanulmányozni a babakocsiban lévő biztonsági öveket, amik megakadályozzák, hogy a gyerek kieshessen belőle. Miért nem lehet egy nyavalyás övet bele tenni négy helyett? A kocsiba is elég egy darab. Ezt minek kell így túlkomplikálni?!
-Ez az utolsó lehetőség Emm, így még nem próbálta apu… - Hajolok le végül a babakocsihoz, és elkezdem a benne lévő öveket össze-vissza húzni Emma előtt a babakocsiban, egészen addig, míg nem egy egész gordiuszi csomót nem sikerül kreálnom az egészből.
-Ez bonyolultabb, mint egy melltartónak a kapcsa, de így legalább nem esel ki. – Elégedett fejet vágva, oldalra biccentett fejjel nézem a kreálmányom, azon tanakodva, hogy vajon innen, hogy fogom kiszabadítani majd Emmát. Elnézve morcos arcát, és ahogy az öveket húzogatva próbálja magát kiszabadítani, nem igazán lehet a kedvére a dolog.
-Innen most ki nem jössz! – Szólok rá, és nyomom a kezébe a teával töltött cumisüvegét, amit egy korty után a házunk előtti járdán állva, ki is dob a betonra.
-Mi bajod? – Nézek rá értetlenkedve, aztán felveszem a földről a cumisüveget, lecsavarom a tetejét, és megkóstolom. Az eredmény azonban borzalmasabb, mint bármi, amit eddig kóstoltam. Elfintorodom, ahogy megérzem a citrommal teletömített, vízízű löttyöm ízét.
-Jól van kislány, ezt nem iszod meg. – Mondom, mintha legalábbis arra vetemedett volna, hogy egyben le fogja húzni ezt a förtelmet. Jobb lesz, ha gyakorolom még a teafőzés művészetét. Eltéve a „teát”, kezébe nyomom azt a cumisüveget, amibe csak sima víz van, majd napszemüvegemet lehúzva a fejemről a szememre, végre el is indulhatunk. Séta közben nem egy nő elalélva bámulja meg Emmát, aztán mikor véletlenül rám irányul a tekintetük, számat egy sunyi, csábos félmosolyba húzom. Így megy ez egészen addig, ameddig el nem érjük a parkot, ahol a következő feladat az lesz, hogy a pokróc leterítése után valahogy kiszabadítsam Emmát az övek fogságából, ez azonban egy cseppet sem akar sikerülni.