Patak

Tárgy: Patak Szomb. Márc. 17, 2012 11:47 pm

A patak a városon keresztül fut, és még tovább a falakon túl. Meglehetősen gyors a folyása. A városon kívül tele van kövekkel a patak és még egy fahidat is építettek rá, hogyha valaki nem bír "átmászni" rajta. A városon belül nagyon is tiszta, folyóra emlékeztető, csak sokkal vékonyabb és sekélyebb. A parton nagyon jól lehet hallani a madár ciripeléseket, ám az erdőben a Napot nem lehet látni, a sűrű lomb miatt. Télen természetesen más a helyzet, akkor hajlamos a befagyásra is.

Tárgy: Re: Patak Csüt. Márc. 29, 2012 9:53 pm

KATJA boszorkányos társam

Jobb időkben, soha nem vetemednék arra hogy erre járjak, de mivel a patakból kell nekem pár alapanyag, és egy kis víz a legújabb boszorkánykonyhai termékemhez, muszáj vagyok lejönni ide. Sokkal egyszerűbb lenne ha közelebb laknék a patakhoz, de a város másik feléből, ide caplatni…Fekete vászonnadrágot, sportcipőt és egy vastag garbós nyakú pulóvert viselek, a hideg szeles idő ellen. Komolyan mondom márciusban úgy fúj a szél, mintha ősz lenne, kész katasztrófa... Nagy nehezen eljutok a patakhoz, előttem terül el végignézek rajta hogy mi van körülötte, van-e társaságom és úgy amúgyis van-e még egy akkora idióta aki idejön ilyen istentelen időpontban este 10-kor! Ch, naná hogy csak nekem lehet ennyi eszem, de napközben nem érek rá egyszerűen, és még így is két órám van hogy befejezzem a főzetem, mert 4-5 óra alvásra szükségem van, ha dolgozni is akarok menni. Ch, sok idióta...mért én foglalkozzam az ügyükkel? Bár ha jobban belegondolok, jól kereső állás, kevés megterheléssel, bár fene tudja. Na mondjuk ez azért elvárható a sok évi tanulás után. Nagyot sóhajtok, zsebemből előveszek egy kis egy decis pohárkát, aminek van fedele és légmentesen zárható, belemerítem a jegesen hideg vizű patakba, majd eldugaszolom, és kavicsot kezdek keresni. Olyan kell ami kerek, és nagyon lapos...
- A rohadt életbe hogy ez ilyen kib@#&ott hideg... - morranok fel elégedetlenül, de nem hagyom abba, hiszen úgysincs itt más, így azt sem hallotta senki amit mondtam... a patak meg ugye nem beszél... akár csak az erdő. Nem lát nem hall nem beszél, az erdő hallgat mélyen...

Tárgy: Re: Patak Csüt. Márc. 29, 2012 10:39 pm

Az esti órákban soha sem tudja eldönteni, hogy mit is kéne tennie, hogy hasznosan teljen el az idő. Előkeríti a varázskönyvét és azt olvasgatva a kanapén szinte elalszik. Pár órát alszik, csak akkor ébred fel, mikor az édesanyja ráterít egy pokrócot. Egyből felpattannak a szemei és fel is ül.
-Felkeltettelek? – Kérdezi az anyja aggódva és egy kis kétségbeesett hanggal. Ekkor pillantja meg Katja a kezében lévő könyvét. Egyből kikapja onnan és magához öleli. Félti és senkinek sem hagyja, hogy hozzányúljon még a tulajdon anyjának sem. Erre a nő lehajtott fejjel néz a lányára és bocsánatkérő pillantást küld felé. Ott is hagyja, mire a lány kicsit megdörzsöli a szemeit, hogy felébredjen. Beletúr a kócos hajába és az órára pillant. Már elmúlt 10, de muszáj lesz neki egy kicsit sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét, mert beugrott az édesapja arca, mikor az egyik alantas megölte. Erre megint dühös gondolatok támadnak benne, ökölbe szorítja a kezeit. Ez csak annyit vált ki belőle, hogy könnyes lesz a szeme, és szipogni kezd. Felhúzza a cipőjét és egy papír zsebkendőbe kifújja az orrát. Bedugja a zsebébe, ahogy a varázskönyvét is. Most nincs célja, hogy megöljön egy alantast, de ha szembe jön vele egy, akkor nem fog neki kegyelmezni. Felkapja a kabátját és kimegy a hideg éjszakába. A lehelete még mindig megjelenik a sötétségben, apró „füst” felhőként. Kezeit a zsebeibe dugja és céltalanul vándorol az utcákon, benézve minden sikátorba és szagolva a levegőt, hogy megérzi-e a babahintőport. Egyelőre semmi, ami kezdi bosszantani, hiszen ilyenkor szoktak kint lenni, hogy vámpírokra vadásszanak, bár az is tény, hogy a város falai közé igen ritkán és nehezen tudnak bejutni. Sóhajt egyet, hogy a feszültségét nem tudja kin levezetni, így tovább folytatja az útját. Hamar elér egy patakhoz, ahol még hűvösebb a levegő, hiszen a víz környékén mindig pár fokkal kevesebb van. A földet bámulja, és egy kőbe rúg bele, ami egyenesen a vízbe csobban. Szemeivel végig fürkészi a tájat, hogy van-e valahol mégis csak egy ellenfél, akivel megbirkózhat. Egyet lát a látóhatárán belül, így mielőtt még észrevennék, egy fa mögé bújik. Innen leselkedik, bár nem érzi a tipikus illatot, még nem jelenti azt, hogy nem egy ellenség van a láthatáron. Mögé osonva veti rá magát a hátára, közben kezeit a nyakába karolva próbálja fojtogatni. Lábaival erősen kapaszkodik a derekán és küzd azért, hogy ne dobják le.
-Meghalsz, ha ellenség vagy. – Szűri a fogai közt, bár ezt maga sem tudja, hogy miért csúszott ki az ajkain. Agya teljesen elborul és az alantas hátán képzeli el magát, aki megölte a szeme láttára az apját. Minden erejét beveti annak érdekében, hogy megölje a férfit. Izmai megfeszülnek és az erek is kidagadnak rajta. Érezhető, hogy úgy rátapadt az „áldozatára”, mint a mágnes a másik mágnesre. Mivel teljesen ez minden vágya, így másra nem figyel, nem védi a hátát, mert azt is kéne. Egy igazi alantas nem egyedül mászkál. Fejével közelebb hajol és a fülét is megharapja, nem is gyengén, majd ott tartva az ajkait belesuttog.
-Add meg magad, te szemét! – Vágja a fejéhez a szavakat és még görcsösebben kapaszkodik a férfibe. Elég nehéz lesz puszta kezekkel leszedni magáról Katja-t. A külvilágot kizárta és már csak az otthoni lakását képzeli oda, ahol mindez a gyilkosság történt. A sok vér megrészegíti, így már csak azért sem figyel semmi másra, csak arra, hogy kiontsa az életét. Szemét ellepi a homály, ahogy a könnyek a szemeibe gyűlnek. Szeretne minél hamarabb túlesni a gyilkoláson. Soha sem volt ez a kenyere, de muszáj megbosszulnia, azt amit a családjával tettek.