Caldwell pláza

Tárgy: Caldwell pláza Szomb. Márc. 17, 2012 11:56 pm

Szórakozásra, kikapcsolódásra, vásárlásra egyaránt alkalmas bevásárló központ, pláza, ahol minden korosztály "otthon" lehet. Ha a belvárosban jártok, akkor szinte rögtön belebotolhattok ebbe a kisebb épületbe, mivel tulajdonképpen -mondhatni lehet-, hogy ezzel "nyílik" a belváros. A többi plázától eltérően ez egy igen csak kicsi épület, mégis minden ugyanúgy megtalálható benne, mint egy nagyobb plázában. Bár a képen nem látszik, a plázának van egy zárt parkolója is, ami a pince szinten van, ha lifttel szándékozzuk megkeresni plázából kifele menet. Az épület földszintjén egy éjjel-nappali közért is megtalálható.
Többek között még egy szabad, kisebb kinti tér is tartozik az épülethez, ahol padok találhatóak a pihenni vágyók számára.

Tárgy: Re: Caldwell pláza Vas. Márc. 25, 2012 8:14 pm

Egy világ dőlt össze bennem, amikor Liz tegnap bejelentette, hogy egy teljes hétig nem fog tudni kijárni hozzánk, mert elutazik a rokonokhoz, vagy mit csinál. (Hogy őszinte legyek, nem igazán figyeltem, Emma visítozásától meg egyébként sem tudtam). A lényeg az, hogy nincs itt, és nekem halvány lila fogalmam sincs arról, hogy hogy fogom egyeztetni egy héten keresztül a munkát Emmával. Az biztos, hogy mind a kettőt külön kell választanom egymástól. Elvégre, még sem vihetem be a két és fél éves gyerekemet egy boncolásra, hogy "élő adásból" vehesse szemügyre az emberi szöveteket. Ezért is voltam kénytelen kivenni erre az egy hétre szabadnapot, mivel nem találtam Emmához alkalmas babysittert a környéken és igazából nem is erőltettem meg magam a kereséssel, mivel mióta Sally családja keres, azóta senki idegenben nem merek megbízni, pláne ha arról van szó, hogy a lányomnak kell a gondját viselni.
Reggel, amikor benéztem a hűtőbe, elborzadva tapasztaltam a saját szememmel, hogy majdhogynem üres az egész. A legnagyobb csapás pedig akkor ért, amikor meglötyögtettem a... nos, az üres tejes dobozt. Még szerencse, hogy Emma bébiételéből még akkor volt egy reggelire való, így legalább a gyereknek nem kellett már korán reggel éheznie. Addig viszont csak most, a kora esti órákban sikerült eljutnom, hogy el is induljak a legközelebbi bevásárlóközpontba -amiről fogalmam sincs, hogy merre lehet, hiszen mindig Liz vásárol, én ilyennel nem foglalkozom-, és beszerezhessek valami ehetőt, amivel remélhetőleg áttudjuk vészelni ezt az egy, Liz mentes hetet.
A gondok már indulás előtt elkezdődtek, még pedig azzal, hogy nem tudtam, hogy azt a nyomorék biztonsági övet a gyerekülésben, hogy is kell bekapcsolni. A dolgomat nem könnyítette meg az, hogy közben Emma végig a fülembe ordított a cumijáért. Végezetül csak csábosan kellett mosolyognom az egyik, éppen a járdán sétáló anyukára, aki máris hősiesen a segítségemre sietett és megoldotta nekem a problémát. Valahol még a száma is megvan...
-Na, gyere kisasszony! Apuval elmegyünk vásárolni és fenekestül felforgatjuk az egész bevásárlóközpontot, hogy a biztonságiaknak és még a takarítóknak is legyen dolguk bőven... - Mondom szórakozottan, miközben kiemelem Emmát a kocsiból, bezárom azt, őt pedig beleültetem az egyik bevásárlókocsi elejére, ahova a gyerekeket szokás rakni.
Betolom a bejáraton, majd egy félreeső részen tehetetlenül megállok a tarkómat vakarva, amint körbe nézek az üzletekkel zsúfolt plázában.
-Jól van. Apa ura a helyzetnek, mindjárt találunk valami auchanhoz hasonlító... izét... - Motyogom -szinte csak magamnak-, nem túl meggyőzően, mikor is megpillantok egy nagy táblát, amin egy térkép tökéletesen jól útbaigazít egyes üzletekhez. Tökéletes! Pont a földszinten van az, ami nekünk kell.
El is indulok a bevásárlókocsit magam előtt tolva a megadott útvonalon. Útközben nem tudom kihagyni, hogy egy-két csinosabb hölgy felé ne villantsak egy igéző mosoly, vagy küldjek egy sejtelmes kacsintást.
-Csáó! - Köszönök egy vörösnek, aki éppen akkor lép ki két szatyorral a vásárló részlegről, amikor mi pont bemegyünk Emmával.
-Látod mennyire imádják ezt a nénik? - Hajolok közelebb hozzá suttogva, tovább tolva a kocsit, mire apró kezeivel közrefogja az arcom, és finoman ütögetni kezdi azt. Na, ez azért annyira már nem vonzó! Mikor érzékelem, hogy abba hagyja, elhajolok tőle, és befordulok abba a sorba a kis bevásárlólistámmal, ahol a wc papírnak és papírtörlőknek is lenniük kellene. Elgondolkodva kezdem el bámulni a papírtörlők polcait, azt keresve, hogy melyik a legolcsóbb, amikor Emma nyöszörögni kezd a kosárba, és felém nyújtja a kezeit, hogy vegyem ki. Hát ki tud ennek ellenállni? Ki is kapom rögtön, és vele a kezembe, kezdem el tovább keresni a megfelelőt, amikor nem figyelek, és meglendítve az egyik karját, sorba lever a földre legalább hat csomag papírtörlőt.
-Emma! - Szólok rá dorgálóan, visszarakom a kosárba, és elkezdem felszedegetni a levert cuccokat.

Tárgy: Re: Caldwell pláza Vas. Márc. 25, 2012 8:55 pm

A nappalok kezdenek kínlódással telni. Nincs mit tenni, pedig szívesen ölne még, valahogy a vérébe került ez, mióta először ölt. Persze mit sem sejt az édesanyja, hogy mit is csinál, de addig jó. Épp egy teát készít, mikor bekapcsolja a tv-t, hogy valami értelmeset nézzen. Mire kész lesz a tea, addigra a hírek is elkezdődnek, így azt már ülve nézi. Egy tini popsztárt mutatnak, aki a legújabb albumát most adja ki. Pufogva lenézi, mert szerinte pocsékok a dalai, de ha sok tinédzser kislány oda van érte… Attól elfogja a rosszul lét. Mielőtt a hányást improvizálná egy közeledő hangot hall.
-Kéne pár dolog a boltból. Elhozod? – Szól oda kedvesen az anya, mikor Katja épp a tv előtt ül és issza a teáját. A papírt a homlokára ragasztják, mire bosszúsan lekapja onnan és az asztalra hajítja. A kanapén hátrafordul és kedves hangnemre vált.
-Persze, anya. – Bájosan mosolyog, pedig magában fel tudna robbanni, hogy pont ilyet kér tőle a tulajdon anyja. Már van pár éve, hogy ide költöztek, de még mindig nem tudta megszokni az itteni környezetet. Az emberek túlságosan is közvetlenek és kedvesek, amitől hányingere van. Ettől a túlzott segítőkészségtől a nem létező szőr is feláll a hátán néha. És azok a pletykás vénasszonyok. Szívesen megjutalmazná őket egy szájzárral, hogy a saját dolgukkal foglalkozzanak. Mivel nem mondhat ellent az anyjának, így fogja a bevásárló fecnit és a kocsi kulcsot. Beszállva egyesbe rakja, a kéziféket kioldja és már el is indul. Természetesen nem adja meg az elsőbbséget annak, aki épp jött az úton, így hosszasan Katja-ra dudál.
-Mit dudálsz, nincs fék a kocsidon? – Kiabál ki az ablakon, mire egy kedves „kurv@ @nyád” jön vissza. Gonosz mosollyal az arcán néz bele a visszapillantó tükörbe és gondolataiban eljut odáig, hogy mi lenne ha defektje lenne. Ebben a pillanatban a mögötte lévő autó - aki rászólt és rádudált -, defektet kap, ami megállásra készteti. Sorban hangoznak el a cifrábbnál cifrább szavak, miután kiszállt az autóból, hogy felmérje a kárt. Katja az autóban jót mulat, miközben egyre gyorsabban megy, hogy minél előbb végezzen. A plázánál áll meg, a lenti garázsban kinéz egy szimpatikus helyet és odaáll be. A lifttel felmegy, szerencsére egyedül, majd egy pénzérmét húz elő, hogy kocsit szerezzen. Befelé megy és közben a zsebében turkál, hogy a papír is meg legyen. Meg is találta, érzi, hogy megvágta az ujját, mire felszisszent.
-Áhh, b@ssz@ meg! – Ejti ki az ajkain a cifra szót, miközben az ujját a szájához emeli. Issza a vért akárcsak egy vámpír, de muszáj valahogy elállítania. Már ez felbosszantsa a napját, hát még mi következhet. A kosarat tolja maga előtt, míg az ujját szopja, hogy ne vérezzen össze semmit. Nem lenne barátságos, hogyha egy éhező vámpírral találná magát szemben, egy kis vágás miatt. Megáll egy pillanatra, hogy előhalásszon egy zsepit és az sérült felületre csavarja. Miután ezzel megvan, el is indul újból, hogy bevásároljon.
-Csak tudnám, miért mindig nekem kell eljönnöm ide! Úgy utálom az embereket! – Morog maga elé, miközben boldog párt pillant meg, akik mosolyogva, mint a gyerekek vitatkoznak, hogy melyik minőségű szalvétát vegyék meg. Bosszankodik és mérgelődik, egy csomó átok jutott eszébe, hogy mivel is tehetné a számára viccessé ezt a bevásárlást. Azzal fogja vissza magát, hogy nem akar börtönbe kerülni és máglyán elégni.
-Hogy dőlne rátok a polc. – Mondja maga elé a „jó” kívánságait, mikor egy újabb boldog házaspárt pillant meg a gyerekekkel, akik mindent megkapnak, amit odavisznek a szülőknek. A gondolataiban már túl előrébb járt, így szépen a felső sor a felnőttek nyakába zúdul. Visszafojtja a nevetését, hogy ne bukjon le, mert az kellemetlen lenne. A gyerekeknek ez tetszett, így szabadjára engedik a nevetésüket. Az ilyen pillanatok nyugtatják meg, hogy van miért élni. Elvégre mások bosszantása a legjobb, pláne, ha még pár alantast is megölhet közben. Erre gondolva, ökölbe szorulnak a kezei és ahogy a kosár tartalmát figyeli, azon gondolkozva, hogy mi kerüljön még bele, egy koccanás állítja meg. Éppen neki ment egy kosárnak, amiben egy gyerek van és a férfi pakolgatja a kéztörlőket. Biztos árufeltöltő.
-Ne haragudj! Megtudnád mondani, hol találom a tamponokat? – Dönti oldalra a fejét, most egészen kedves hangnemben hozzászólva. Egyáltalán nem jön zavarba ez miatt, elvégre nő és szüksége van ilyenre. Ha meg itt dolgozik, akkor biztos, hogy tudja. Többet nem akar vele beszélgetni, mert majd felrobban az idegtől, hogy egy hete nem találkozott alantassal, akit megölhet. Már elvonási tünetei vannak. Türelmetlenül dobol a lábfejével, hogy mielőbb szabadulhasson innen, mert a gyerek hangja rátesz egy lapátot és pattanásig feszülnek az idegei.
-Minek hozod magaddal a gyereket dolgozni? – Kérdőn vonja fel a szemöldökét, eléggé lenéző hangnemben, miközben a lányra szegezi a tekintetét. Olyan szívesen ráijesztene és lehet, hogy ezt meg is fogja tenni. Összeszűkíti a szemeit és sötéten néz rá. Ha eléri, hogy sírjon és megijedjen, akkor mindjárt jobban fogja magát érezni.

Tárgy: Re: Caldwell pláza Vas. Márc. 25, 2012 9:25 pm

Nem hittem volna, hogy egy egyszerű bevásárlás ennyire kifoghat rajtam. Jó, tény, hogy mióta ideköltöztünk, egyszer sem voltam nagy bevásárlást tartani, hiszen Lizt már az ittlétünk első napjaiban felvettem, hogy alkalmazzam, mint babysitter és házvezetőnő is egyaránt. Akkor még nem gondoltam bele abba az elborzasztó dologba, hogy neki is van családja valahol Franciaországba akikhez néha napján haza kell látogatnia. Hát tessék! Most itt vagyok és iszom a levét annak, hogy a rokonai ennyire messze laknak Caldwelltől. És még csak nem is tudok felvenni mást a helyére erre az egy hétre! Az indulás egy örökkévalóságnak tűnik, akárcsak az, mire megtalálom a a plázában a bevásárlóközpontig vezető utat.
Amikor a tábláról sikerül lenéznem az útvonalat, el is indulok felé, nem hezitálva semmin és semmit. A lényeg, hogy azt a pár dolgot, ami ide fel van írva, beszerezzem, és már mehessünk is haza, mivel sejtem, hogy Emma sem fogja túl sokáig bírni, mert délután aligha aludt valamit. Én nem tudom, hogy Liznek milyen jól bevált módszere van arra, hogy hosszú időre elaltassa ezt a gyereket, de, hogy a katonai toborzó dalaim, amiket énekeltem neki altatónak nem voltak az ínyére, az is biztos! Na, holnap majd bevetek egy kis mese olvasást. Hát ha azzal nagyobb sikerem lesz és az egy óra helyett legalább kettőt fog aludni.
Miközben tolom magam előtt a kocsit, benne Emmával, a kis bevásárlólistámat nézem, és keresem rajta az első dolgot, amire szükségünk lesz. Szóval wc papír és papírtörlő. Áh, sima ügy! Odamegyek, leveszem a legolcsóbbat a polcról, és már mehetek is tovább. Nem fogunk mi olyan sokáig itt dekkolni!
Akarom mondani, nagyon örülnék neki, ha ez így is lenne, ám a mellékelt ábra valami egészen mást mutat, ahogy tanácstalanul, kételyekkel telve állok az egyik polc előtt, és próbálom megfejteni, hogy melyik ezek közül a legolcsóbb termék. Emma persze közben máris raplizni kezd, hogy ő már csak azért sem fog a kosárban maradni, így hát egye-fene, kiveszem. Remélhetőleg a kezembe majd eltudja magát foglalni valamivel. A gond már csak az, hogy nagyon úgy néz ki, hogy rossz elfoglaltságot talált magának.
Keze lendül, és máris a földön vannak a csomagolt papírtörlők.
-Ezt nem játsszuk... - Mondom szigorral a hangomban, közben érzem, amint a tarkómba és hátamba "égnek" tekintetek. Most nyilván csak egy egész sornyi ember röhög rajtam. Köszönöm édes lányom, te aztán tényleg tudod, hogy hogy lehet a legalaposabban lejáratni az apádat egy perc alatt.
Visszateszem a kosárba -akármennyire nem tetszik neki-, és elkezdem -jól nevelt ember módjára-, vissza rakosgatni a papírtörlőket, mire egy érdekes kérdést intéz felém egy idegen nő.
-Ha én is rászorulnék, még el is mondanám. - Felelem, és egyszerűen fogalmam sincs, hogy miért pont tőlem kérdez ilyeneket, miért nem egy itt dolgozótól, vagy női vásárlótól. Az utolsó csomag visszarakása után nézem csak meg alaposabban is, hogy ki az, aki ilyen lehetetlen, számomra megválaszolhatatlan kérdéseket tesz föl. Egy "helloka, hogy hívnak?" jellegűnek jobban örültem volna.
-Deeee esetleg valami másban tudok segíteni? - Kérdezem pofátlanul, miközben tekintetem megragad csinos, hosszú combjain. Fantáziálásaimból egy -számomra-, sértő kérdés rángat ki, nem túl barátságos hangnemben elhangozva.
-Nem dolgozom itt! - Pillantok fel rá értetlenkedve, szinte már-már védekező hangnemben beszélve. Tényleg csak egy szerencsétlen árufeltöltőt lehet belőlem kinézni, semmi többet? Ezen mélázva, Emma hisztis nyűgössége töri meg a csendet.
-Na, mi van tökmag? - Fordulok felé, és veszem ki a kosárból, mire fejét a vállamra hajtja, továbbra is nyöszörögve.
-És, ha már itt tartunk te... - Szabad kezemmel, amiben nem Emma van, felemelem magam elé a listámat.
-Nem tudod véletlenül hogy hol vannak a zacskós levesek? - Érdeklődöm, közben elkezdem simogatni Emma fejét, tekintetem pedig az arca és a dekoltázsa között kezd el cikázni. Hogy a nők mindig ennyire kidobják!

Tárgy: Re: Caldwell pláza Kedd Márc. 27, 2012 12:47 am

Hiába bosszankodik, hogy vásárolnia kell, így is úgy is el kell mennie, mert már kezdi érezni, hogy szüksége lenne női dolgokra és ha már itt jár, akkor az anyja rásózott pár dolgot is be kell szereznie. Természetesen nem megy simán az elindulás, mert egyből dudálni kezdenek és pár „kedvesebbnél kedvesebb” szavakkal illeti. Ez csak jobban növeli a kedvét, hogy valami rosszat kövessen el, aminek meg is lesz a hatása. Innentől kezdve unalmasan és egyhangúan telik az idő a plázáig, ám ott bent a papír fecnivel meggyűlik a baja, mert elvágja vele az ujját. Gyors elsősegélyt nyújt magának és már megy is tovább, mikor egy árufeltöltőnek kinéző srácot pillant meg, aki nem túl kedvesen válaszol vissza. Nem szereti ezt a fajta „lenézést”, így lenézően végig méri.
-Elég érdekes lenne. Hova dugnád, a seggedbe? – Dönti oldalra a fejét és egy mézes mázas mosolyt villant fel, tele undorral. A mellkasa előtt összefűzi a karjait, és tanácstalanul néz körbe. Itt biztos, hogy nem lesz, erre már rájött és a listán sem szerepel olyan dolog, ami innen kell. Egy sóhajtás közepette indulna tovább, hogy megkeresse azt, amire szüksége van, mire egy pofátlan kérdést hall.
-Például abban, hogy a fejeddel gondolkozol és nem a lábad közötti micsodával. A szemem itt van fent és nem lent. – Sugárzik belőle a jó indulat, de ezt ki nem állhatja egy férfiban, hogy mindig olyan helyeken állapodnak meg a szemei, ahol nem kéne. Mindenesetre próbálja fenn tartani a szemkontaktust, de ahogy nézi ez lehetetlen. Sóhajt is egyet, lenézően, majd a gyerekre pillant. Legszívesebben elgurítaná a kocsival együtt, hogy megnézze meddig jut és min borul fel. A kedvessége határtalan és ahogy erre gondol, gonosz vigyor jelenik meg az ajkain. Ez csak akkor tűnik el, mikor az ismeretlen férfi felháborodva ejti ki a szavakat. Tehát kezdi felbosszantani. Még jól is elsülhet ez a nap, főleg, ha egy ilyen fatökűvel hozta össze a sors. Utálja a gyerekeket és ez alól ez a parányi emberfaj sem különbözik. Már épp beszólna, hogyha elkezdene sírni, akkor van egy nagyszerű módja az elhallgattatásra, de talán ezt a brutalitását nem néznék jó szemmel, ám ez hidegen hagyja. Kérdőn pattan fel az egyik ívelt szemöldöke a homlokára, mikor egy kérdéssel állnak elő. Értetlen arckifejezéssel pillant a férfire, majd ez átvált undorra, ahogy észreveszi, hogy a melleit bámulja.
-Mi vagyok én információs pult? Tán rám van írva, hogy „segíthetek”? – Ujjaival mutatja az idézőjeleket és a szemeivel keresi is magán a táblát. Hangjában felháborodik, már csak azért is, mert a szemeit jobban érdekli a domborulatai, mint a látószerve. Ez pedig nagyon bosszantó, ezért a karjait a mellkasa előtt összefűzi. Végig méri a srácot, hidegen a szemeibe pillant, már ha a férfi ott bírja tartani őket.
-Te tényleg ekkora paraszt vagy? Nehéz lenne hozzám beszélni és nem a melleimhez? – Hangjában fellelhető a szarkazmus és a felháborodottság. Ideges, ahogy a dekoltázsa jobban érdekli, mint Katja, de nem vár tőle túl sokat, hiszen pasiból van. Nem is foglalkozik vele túl sokat, egy „cöhh” hagyja el az ajkait, ezzel is kimutatva, hogy mennyire dühös. A kocsi mögé lép és megmarkolva a rudat, odébb tolja azt. Az ujjai vége már kezdenek fehéredni, csodálja, hogy még nem roppantotta szét. Hirtelen haragú, ezt le lehet venni, de egy percig sem akar tovább maradni ezzel a taplóval egy légtérben.

Tárgy: Re: Caldwell pláza Kedd Márc. 27, 2012 2:38 am

Nem gondoltam volna, hogy ez a tragikus Liz hiány majd maga után fogja vonni azt a fennálló problémát is, hogy nincs itthon jóformán semmi, ami Emm és a számomra is ehető lehet, és valamivel több laktató, igazi dolgot rejt magában, mint egy zacskó csipsz, aminek több, mint a fele csak levegő a csomagban és egy zacskóval tulajdonképpen még éhen sem lehetne tőle kényelmesen lakni. Örülök, hogy nem hoztam még a babakocsit is el pluszban, ugyanis tény, ami tény, még most is annak a kinyitásának a megfejtésével szórakoznék odakint a nappaliban, hacsak nem törtem volna már rég össze idegességemben, hogy még egy négy kerekű is kifog rajtam, amihez még jogsi sem szükségeltetik, egyszerűen csak tolni kell és kész.
Az egész plázát idegennek érzem magamtól, hiszen baromira nem szoktam ilyen helyekre járni, szóval nem meglepő, ha minden ötödik percben egy ott dolgozónak a segítségét fogom kérni annak érdekében, hogy tudjam, hogy mit merre találok, és ne kelljen még jövő ilyenkor is it bent keringenem. Ráadásul Emma is kezd egyre álmosabb lenni, amiből megint csak arra lehet következtetni, hogy lassacskán hisztizni fog, amit szeretnék elkerülni, vagy mások elől "elrejteni".
Mi lenne akkor, ha itt állna be a krach, és kezdene el Emma hisztérikus rohamba ordítozni? A nők már nem úgy néznének rám attól a pillanattól kezdve, mint a példamutató, minta apuci, aki egy szörnyű sorscsapás végett egyedül maradta gyerekével, de mégis jól megállja a helyét a gyereknevelés terén, és akit sajnálni és segíteni kell, hanem csak egy csődöt mondott férfit, aki még a gyereke fölött sem bír uralkodni. Azt hiszem, hogy máris elkezdődött az, amitől féltem...
-Ha nő lennék? Nem, igen hiszem, hogy oda. - Válaszolok játszi könnyedséggel. Tudom, hogy meg akarja csonkítani az önbecsülésemet és egoizmusomat is, meg akar szégyeníteni mindenki előtt, de én már csak azért is felveszem a kesztyűt vele szemben, csakhogy érezze a törődést és azt is, hogy kivel van dolga. Túl érdekesnek tűnik ahhoz, hogy ilyen,vagy ehhez hasonló beszólogatások miatt itt hagyjam faképnél, mint ahogy azt a legtöbb, épelméjű pasi is tenné ilyen helyzetben.
-Ha kedves nem dobná ki ennyire, nem nézné minden egészséges férfi a melleit. - Mondom vállat vonva, aztán elnézek a papírtörlők felé. Nekem aztán nem akadály az ilyesfajta, könnyed csevej. A gond már csak az, hogy ez a nő nem igazán díjazza az igyekezetemet, ez pedig nagyon is elszomorít. Hát szép dolog ilyen elutasítónak lenni egy egy gyerekes apukával?
-Te is megkérdezted, hogy hol vannak a tamponok. Gondoltam, ha azokról nem tudsz semmit, legalább a zacskós levesek hollétéről lehet valami sejtésed. - Fordulok felé újra egy vigyorral együtt, aztán adok egy puszit Emma halántékára, és visszateszem a kosárba, ahol szinte rögtön újra nyűgösködni kezd, bár a szemei már elég fáradtak ahhoz, hogy kicsapjon egy igen csak "nagy sikerű" hisztit.
-A melleid is a te részed, de akkor... - Egy utolsó megigézett pillantás még a keblek irányába, majd fel, egyenesen azokba a harcias, dús pillájú, barna szemekbe.
-Nem mész egészen véletlenül a zacskós levesek irányába? - Kérdezem szórakozottan, valamiféle rejtett szexualitásról árulkodó vonásokkal arckifejezésembe, mire csak arrébb tolja a kosarát, és ő is előrébb halad. Nane! Megfogom a kosarat Emmával, és én is tolni kezdek rajta, egyenesen a nő mellé szegődve.
-Shane vagyok egyébként. - Mutatkozom be, még annak ellenére is, hogy lerí róla, hogy alig várja, hogy megszabadulhasson tőlünk.
-Jobb lesz, ha együtt haladunk egy pár soron keresztül. Egy nő mellett valamiért mindig biztosabban érzem magam ilyen helyeken. - Indítok beszélgetést könnyedén, bár mindezt inkább csak a nő bosszantására.

Tárgy: Re: Caldwell pláza Szomb. Ápr. 07, 2012 10:40 pm

Még csak most jött, de már is egy flúgosba „ütközött”. Már csak ezt hiányzott neki a mai napról. Ha tudná a férfi, hogy boszorkány, biztos, hogy nem jó pofizna vele. A kislány túl nyűgös ahhoz, hogy engedje, hogy a társaságában töltsenek egy kis időt. A tampon az, ami neki most kell és meg is fogja találni, segítséggel vagy az nélkül. Már most szabadulni akar és legközelebb az anyjára hagyja a bevásárlást, mert neki, amit eddig látott bőven elég is. Próbál gúnyosan visszavágni, de Shane csak nem hagyja magát és még úgy is csinál, mint aki jó fej. Szerinte hány inger ez a pasi és ha ő lenne az egyetlen férfi a világon, akkor sem kellene neki. Azt viszont pofátlanságnak tartja, amit művel. Gyerek van nála, talán otthon az asszony és őt bámulja, elég feltűnően. Azért ez minden nőnél kiverné a biztosítékot, hogy a mellein keresi a szemeit, pedig tudja, hogy hol találhatóak meg rajta. A beszólására megdöbben, hiszen azt hitte, hogy a póló nem számít „kidobásnak”, de ezek szerint ennek röntgen szemei vannak. Kicsit megrázza a fejét, mitől a barna haja meglibben, ezzel is magához térítve magát.
-Egyszerű póló van rajtam. – Akad ki ezen, és még a póló nyakát is megfogja és elhúzza, majd hagyja, hogy „visszacsapódjon” a nyakához. Értetlenül néz rá, hogy miért is hiszi azt, hogy ezzel kidobta, akkor kíváncsi, hogy azokra a csajokra mit mond, akik az út szélén állnak. Na, ők aztán kidobják, amijük van. Idegességébe össze is fűzi a karjait a mellkasánál. Egy férfi, aki a gyerekkel akar bevágódni a nőknél. Nála csak egy gond van, hogy utálja a gyerekeket, legszívesebben ezt a kislányt is megfojtaná puszta kézzel. Tovább szeretne menni, mert úgy tűnik, hogy nem itt dolgozik.
-Mert árút pakoltál és abból gondoltam, hogy itt dolgozó vagy. Viszont rólam lerí, hogy vásárló vagyok. – Forgatja meg a szemeit és drámaian sóhajt is egyet. Ezt a bájvigyor legszívesebben letörölné az arcáról, mert egyáltalán nem tetszik neki. Undorodva néz rá, főleg, mikor a melleiről lesz szó. Nem szereti, ha így stírölik, egyáltalán nem akar semmit, csak éjjel-nappal alantasokra vadászni, de ezek eltűntek valamerre. Nagyon is bosszantja, most meg még egy férfi is a nyakára szállt. Távolságtartó és ellenséges, de úgy tűnik, hogy ez nála bejön. Taktikát kell váltania, mert a végén hazáig kíséri, amit nem szeretne.
-Nem tudom merre vannak. – Rántja meg a vállait, majd úgy dönt, hogy tovább áll, mert még ma haza akar jutni, dolga van még. Odébb tolja a kosarát, de már is ráragadt ez a fickó, akár csak egy pióca. Kérdőn felvonja az egyik szemöldökét és unott arccal fordul felé, hogy már is ott van mellette és be is mutatkozik.
-Kérdeztem? – Flegmán cseng a hangja, de nem bánja. Hátha ezzel le tudja rázni, még a végén azt hiszik, hogy együtt vannak. Végül úgy dönt, hogy gyorsan hozzáfűzi a saját nevét is, legyen ezzel boldog és ennyi elég.
-Katja. – Nyögi ki, majd tovább tolja a kosarát, de nem szabadul tőle. Túlságosan is sok időt töltött mellette, vagy a beszélgetéssel, hogy most utána koslat. A gyerek miatt nem szívleli, de amúgy sem kedveli a társaságot, de ez a mini manó csak rátesz egy lapáttal. Reménykedik benne, hogy legalább csöndben lesz, mert lehet, hogy a végén tényleg megfojtja itt mindenki előtt, aztán mehet a börtönbe emberölésért.
-Ha feltétlen muszáj… - Sóhajtva megadja magát, majd a cetlijét bámulja, hogyha valami útközben jön, akkor azt belerakja a kosarába. Nincs beszélgetős hangulatban, nem rég kelt fel és még eléggé nyűgös. Talán egy pár perc és felébred, vagy ha iszik egy automatás kávét. Még eldönti, hogy mi legyen, bár most egy étkező részhez érnek a boltban, ahol van automata is. Szemezik vele, majd úgy dönt, hogy szó nélkül eltávolodik a sráctól és aprókat kezd el bedobálni a gépbe. Megnyomja a kávét és hangosan a tudtára adja, hogy már készül is. Már csak pár pillanat és egy kicsit felébredhet. Amint kiadja, már iszogatja is.

Tárgy: Re: Caldwell pláza Vas. Ápr. 08, 2012 10:35 am

Sértő, hogy ennyire elutasító velem. Hiába, nem ehhez vagyok hozzászokva a nők részéről, akárhogy is nézzük. Kíváncsi vagyok, hogy vajon minden hímneművel ilyen-e, mert ha igen, nem sokan lehetnek köztük olyanok, akik elviselik és kedvelik is a társaságát, hiszen ez a rendkívül pesszimista, elutasító viselkedés elrontja azt a csinos összhatást, amit a külsője is megteremtett. Egy ilyen szép és rendkívül csinos nőnek nem lenne szabad ilyen gorombának lennie. Teljesen elborzasztó, bár aligha hiszem, hogy ez bármennyire is érdekelné őt. Hiába, változik a társadalom, és lassan már a férfiak kulturálisabban fognak tudni viselkedni, mint egy-egy nő, pedig ez régen teljesen másképp működött.
Ezen gondolatom levezetése után, jelentőségteljesen a nőre nézek, és mivel én is csak férfiból vagyok, nehezen tudom megállni, hogy ne irányuljon tekintetem arra a két, felső domborulatra, amiken olyan szívesen hagyom elidőzni a szemeimet. Bűnnek számít? Miért lenne az? Minden egészséges férfi érdeklődik a női mellek után, nem? Csak vannak olyanok, akik mindezt sunyiban teszik. Na, hát én nem. Felvállalom, hogy azokat nézem, és nem próbálok meg kifogásokat keresni, és úgy tenni, mintha a polcon sorakozó légfrissítők használati utasítását olvasnám, amiket ilyen távolságból szemüveggel sem látnék.
-Megjegyeztem már, hogy ez az egyszerű póló is nagyon... ömm jól áll? - Biccentem oldalra érdeklődve a fejem, és öltöm magamra ezer wattos vigyoromat, amint látom, hogy kezd bepöccenni. Szóval ilyen forróvérű. Mindig is érdekesnek találtam, ha egy nő ilyen könnyen kihozható a sodrából. Szeretem tesztelni, hogy milyen messzire képes olyankor elmenni, bár ha ez azzal jár, hogy engem is kis időn belül kihoz a sodromból, akkor inkább szeretem megtartani az ilyenekkel a kellő távolságot, hiszen volt már tapasztalatom, és úgy érzem, hogy egy életre szóló tanulságot sikerült szereznem abból, ahogy a feleségem járt. Nem akartam azt tenni vele, amit, de vannak dolgok, amiken már nem változtathatok. Nem támaszthatom föl,és még csak az időt sem forgathatom vissza.
-A lányom leverte a papírtörlőket. Gondoltam. nem leszek olyan tapló, hogy a földön hagyom őket. - Vonok vállat, közben rákoppintok egyet finoman Emma orrára, aki ennek hatására megrázza a fejét, és arcát nyűgösen, álmosan a pólómba dörzsöli. De most, hogy így jobban belegondolok... Ha már melleket sikerül szemügyre vennem, kijárt volna a látványból egy fenék is, ahogy egy csinos itt dolgozó hajolgatott volna előttem a levert dolgokért. Legközelebb muszáj bejátszani, hiszen teliholdból sosem elég!
-De együtt talán nagyobb sikerünk lenne. Valld be, társaságban sokkal érdekesebb vásárolni, és az idő is gyorsabban telik. Nem kell félni, majd másik pénztárhoz megyek, hogy még csak véletlenül se kelljen szégyellned a társaságom. - Vonogatom meg a szemöldököm, közben Emma is visszakerül a kosárba, és annak ellenére, hogy marhára nincs ínyére a társaságunk, úgy megyek utána a kosarat magam előtt tolva, mintha csak magával hívott volna. Érdekel is engem, hogy mennyire kíváncsi rám?
-Szép név. - Mondom könnyedén, miközben a táskából előveszem Emma cumisüvegét a teájával együtt -ami szerintem vízízűbbre sikeredett, mint gondolnám-, és odaadom neki, hátha ettől megnyugszik.
-Nem az én világom ez a vásárlósdi. Mindig a házvezető nőnkre marad. A szikéhez és az emberi szövetekhez jobban értek... - Újságolom teljesen nyugodtan, mintha legalábbis annyira érdekelné, vagy kérdezte volna. Mosolyogva rázom meg a fejem azon, hogy mennyire feltűnően leakar rázni, már pedig biztosíthatom róla, hogy ameddig a pénztárakhoz nem érünk, nem fog tudni szabadulni tőlem, még ha egy egész árus polcot rám borít, akkor sem. Ameddig ő megvesz egy kávét, én a közeli polcoknál megállva, azt kezdem el latolgatni, hogy melyik az a zacskós leves, amit a legkönnyebben el lehet készíteni, és nincs műanyag íze sem. Két fajtát veszek el a polcról, és viszem oda Katjához, feltartva őket.
-Ez vagy ez? - Ő a nő, reménykedem benne, hogy neki több sütni valója van hozzá.

Tárgy: Re: Caldwell pláza Csüt. Ápr. 12, 2012 2:27 pm

Undorodik ettől az alaktól és úgy látszik azzal, hogy megszólította csak még jobban rátapad Katjara. Ezt pedig ki nem állhatja, így minden erejével azon van, hogy lerázza. Ez egyelőre lehetetlennek látszik, de talán ha majd nem foglalkozik vele, akkor lelép magától is. Kérdőn felvonja az egyik szemöldökét és lenéző tekintettel futtatja végig a szemeit Shanen. Sóhajt egyet, majd megforgatja a szemeit és mellkasa előtt összefűzi a karjait.
-Még nem, de nincs szükségem udvarlásokra. Még mindig idegesítőnek tartalak! – Mondja el őszintén a véleményét, csak még nem tudja, hogy miért van még mindig itt. Simán elmehetett volna és ezen gondolkozik, de sajnos ebben az üzletben hamar meg lehet találni a másikat, mint gondolná és újra a nyakában lihegne. Épp ezért próbál egy kicsit gyorsabban mozogni a boltban, hogy mindent összeszedjen, hogy ennél is kevesebb időt kelljen vele eltöltenie egy légtérben. Semmit sem reagál arra, hogy mit is mond, egyik fülén be a másikon ki. Igazából el sem tudja képzelni, hogy ezt miért pont neki meséli. A kislánya csak még idegesítőbb és irritálóbb, mint az apja. Nem elég, hogy nem rég kelt fel, még tovább kell bosszankodnia a férfi miatt. Odébb tolja a kocsiját, hogyha már megbeszéltek mindent, akkor elváljon az útjuk, amit Shane nem igazán enged. Újabb sóhaj tőr rá, hogy még mindig nem látja azt, hogy mennyire nincs ínyére a társasága.
-Álmos vagyok és nyűgös. Nincs szükségem egy olyan emberre, aki egyfolytában követ. Mi vagy te pincsi kutya? – Magasba szökken az egyik szemöldöke, ahogy kiejti a gúnyos szavakat. Látszik rajta, hogy nyűgös és fáradt, már legszívesebben otthon lenne, de itt még eltart egy kis ideig, hogy mindent beszerezzen, ami a listán van. De legalább azt az egyet megússza, hogy ne keljen vele még a kassza sornál is együtt lennie. Biztos, hogy kitépné az összes haját, ha még ott is a hangját kell hallania. Ha ezt tudja, hogy akkor biztos, hogy lepasszolja a vásárlást. Inkább elmosogat és kétszer kitakarítja az egész lakást, minthogy itt legyen. El is gondolkozik ezen, hogy talán ezt meg is fogja csinálni, miközben elárulja a nevét is, ami tőle nagy szó. A válla felett hátrapillant, mert még azt sem engedi, hogy mellette menjen. Felkeltette az érdeklődését ezzel az utolsó kijelentésével.
-Mi vagy te sebész? – Hangja még mindig csöpög a szarkasztikától, ebből az emberből nem nézi ezt ki. Talán tud neki segíteni, hogyha elkap egy alantast, akkor felboncolja neki. Azt nem tudja, hogy mit keres bennük, de az élvezet ott lenne. Kicsit elmebeteg és pszichopata, de neki jár ez a kis élvezet. Mint ahogy a kávé is, amit szó nélkül meg is közelít. Nem tartozik Shanenek semmilyen magyarázattal, hogy hova is megy. Az automatánál megállva, kikéri a szokásosat, amit szokott inni, majd behunyva a szemeit, élvezi, ahogy az első korty lecsúszik a torkán. Csak akkor marad abba ez a kellemes időtöltés, mikor a férfi hangja átjárja a belsőjét, megzavarva a nyugalmát. Egyik szemét kinyitja, hogy megnézze már megint mit akar tőle.
-Te ilyen műkajákkal eteted a gyereket? – Néz rá kérdőn, nem mintha érdekelné, ő legszívesebben élve eltemetné, de azért ezt mégsem mondja. Sóhajt egyet, majd mindkét zacskót végignézi és a számára ízletesebbet választja. Még nem evett ilyet, de talán kinézetre olyan lehet, mint amilyet otthon szokott az anyja főzni.
-Legyen ez. – Kiveszi a bal kezében lévő tasakot és átnyújtja neki. Ez a véleménye az, ha nem lesz jó, már nem ő tehet. Szép lassan megissza a kávét, majd kidobja és előhúzza a listáját. El is indul a húsokhoz, hogy ott valami felvágottat beszerezzen. Egész végig a listát figyeli, hogy hátha valami közelebbi dolgon megakad a szeme, de ez az üzlet számára egy kész labirintus.